You are here: Home // Gondolkodj! // Paradigmaváltás

Paradigmaváltás

Apám mindig azt mondta: tanuljak ki egy szakmát, találjak egy stabil munkahelyet és az majd kenyeret ad a kezembe. Sajnos nem is sejtette, hogy mennyire téved. Vannak ismerőseim, akik több diplomával munkanélküliek és vannak olyanok is, akiknek jó munkájuk van, jól keresnek, de nincs életük annyit dolgoznak. De nem csak életük nincs, hanem még vagyonuk sem ezért ha megszűnne a munkájuk, nagyon hamar anyagi problémáik lennének. Erre példa az apám is, aki évtizedeken át becsülettel dolgozott az államnak és most mégis dolgozni kényszerül nyugdíjas éveiben.

A stabil munkahelyben hívő emberek nem vették észre, hogy már nem az ipar korában élnek, hanem egy új korszak köszöntött ránk. Az információs korban teljesen megváltoztak a játékszabályok. Sokan értetlenül nézik, hogy egy évtizedet dolgoznak egy munkahelyen, mégis képesek kirúgni őket. Hűtlenségnek, árulásnak érzik pedig a cég vezetői nagyon is hűségesek, csak nem a dolgozókhoz, hanem a tulajdonosokhoz. Tudniillik feléjük tartoznak elszámolással. Számukra teljesen racionális döntés, hogy egy idősebb dolgozót lecserélnek egy pályakezdőre, aki életkoránál fogva jobban terhelhető és a bérigénye is alacsonyabb. Igazából a lecserélés az egyetlen racionális döntés részükről, hacsak nem tartozik a régi dolgozó szakmájának legjobbjai közé az adott országban. Nem kedves olvasó, ez rád valószínűleg nem vonatkozik. Ez tipikus “a millióból egy” helyzet.

A világ és a vállalkozói élet GYÖKERESEN megváltozott! Minden felgyorsult, bonyolultabb és átláthatatlanabb lett. Az élet egyre inkább egy ádáz versenyhez kezd hasonlítani. A verseny tétje nem „csak” az egészségünk, a kedvteléseink, a pénzünk és a sikerünk. De ha nem találunk kiutat ebből az “ördögi” csapdából, akkor áldozattá fog válni az összes álmunk, a családunk és úgy általában az egész jövőnk. Meg kell végre érteni, hogy az életünk teljes kudarca a tét!

Alapjaiban kell újragondolnunk mindent amit csinálunk vagy tanultunk. Gyakorlatilag aki Magyarországon elmúlt 20 éves, annak a teljes világképe egy elbukott rendszer paradigmáiból épül fel. Még azoké is, akik szívből gyűlölik a szocializmust/kommunizmust. A rendszerváltás a fejekben még éppen csak elkezdődött. Mielőtt utat engednél a zsigeri tiltakozásnak mondok pár példát a mindennapokból. Állami nyugdíj, ingyenes egészségügy, ingyenes oktatás, biztos munkahelyek… Mi a francról beszélünk? Ezek mind-mind a szocializmus maradványai. Aki elvárja, hogy a “nagy testvér” oldja meg helyette életének bármelyik kulcsfontosságú részét az szocialista módon gondolkodik.

Félreértés ne essék, nincs semmi baj a szocialista gondolkodással, csak észre kell venni, hogy most egy másfajta világrendben élünk. Ebben a világrendben másfajta játékszabályok érvényesek. Lehet zúgolódni, hogy miért nem lehet a sakkban átugrani az ellenfél bábuit, mikor a dámában az annyira jó. De attól még a sakkban ezek a szabályok a dámában pedig azok. Ha elkezdjük összekeverni a szabályokat, akkor az káoszt és anarchiát fog szülni.

Ahhoz, hogy esélyed legyen “megnyerni” az élet nevű játékot ismerned és alkalmaznod kell a szabályait. A régi világrend szabálya volt, ha többet akarsz elérni, akkor dolgozz többet. A mostani világrend ellenben azt mondja, ha többet akarsz elérni, akkor dolgozz jobb minőségben. Mégis mit látunk korunk “kapitalista” vállalkozóitól? A ma vállalkozója állandóan elfoglalt, mindig dolga van, és amikor megáll, akkor is elintézetlen feladatok tömege szorítja a pihenését. Egyre több feladat, egyre reménytelenebbül terheli a vállát, és bár mindent megtesz, a tennivalók sora megállíthatatlanul gyarapodni látszik. Az emberek ma sokkal elfoglaltabbak, mint eddig valaha a történelem során. Tapossák a vizet, és bár a felszínen maradnak, nem jutnak sehova.

A sok munka, az állandó elfoglaltság, a nagy eltökéltség a mai világban NEM garantál semmilyen eredményt! A víz puszta taposása, bármilyen erősen tesszük is, nem juttat minket célhoz, hacsak a cél nem a puszta túlélés. A puszta túlélés hosszútávon pedig emberhez méltatlan cél.

Legyünk őszinték, ha visszagondol az elmúlt pár napra, amit 8-10 óra munkával végigdolgozott, mi olyat tett, ami említésre méltó? Mit tett, amit érdemes elmesélni a gyerekeinek és majdan az unokáinak? Mi az, ami ténylegesen közelebb vitte az életcéljához? A legtöbben semmit sem tudunk felmutatni, ami igazán értékes lenne. Persze, elvégeztünk jó néhány dolgot, fenntartottuk a vállalkozásunkat (vagy dolgoztunk annyit, hogy ne rúgjanak ki minket), de történt valamilyen minőségi áttörés? Mikor történt meg, hogy utoljára igazán büszke volt önmagára? Büszkeségről beszélek és nem elégedettségről…

A mókuskerékből való kiszálláshoz szükséges paradigmaváltás részleteit még fogom fejtegetni.

Written by Elric Freeman

A siker nem a kevesek kiváltsága, még ha sokszor úgy is tűnik. Tanulható, és én azt tűztem ki célomul, hogy minél több embernek segítsek a cikkeim, tanfolyamaim, személyes konzultációk által.

Tags: , ,

Te mit gondolsz?

Copyright © 2009 Teljesség Forrása. All rights reserved.
Designed by Theme Junkie. Powered by WordPress.