You are here: Home // Gondolkodj! // Miért tévedünk el?

Miért tévedünk el?

Egyre többen gondolkodnak el azon, hogy valami célja, értelme van az életüknek. Nyilván olyan is van, aki annyira belefeledkezett a játékba, hogy ilyen gondolatok egyáltalán nem foglalkoztatják, csak végigcsinálja az életét.

Sokat gondolkodtam azon, hogy miért szürkülnek be az emberek 30 éves koruk körül. Miért változnak meg olyan nagy mértékben? Gondolj bele, hány olyan gyerekkori barátod, osztálytársad van, aki soha nem teljesítette be gyerekkori álmát. Nem arra gondolok természetesen, hogy űrhajós, vagy tűzoltó lesz:) Nekem van egy pár ilyen barátom, és egyikük ötlete sem a valóságtól teljesen elrugaszkodott lett volna. De olyan is van, aki belefeledkezett egy szerepbe, és élete legnagyobb kihívása, a pelenkázássá degradálódik. (Még mielőtt valaki belekötne, ez egy csodálatos időszak, de azért van más is.)

Sok olyan is van, aki nem azzal foglalkozik, amiben tehetséges. Hol tartana a világ, ha ez a 7 milliárd ember mind azzal foglalkozna, amihez igazán ért, amiben igazán jó, és nem a megélhetésért kéne dolgoznia. Ami nonszensz egyébként, ha kicsit is belegondoltok. Főleg, hogy olyan ami az élethez kell, nem túl sok minden van (és az is könnyűszerrel előteremthető). Na de ez egy másik téma. Ha ezek az emberek kutatnának, tanácsot adnának, motiválnának, vagy csak zenélnének (ki mihez ért) már rég meghódítottuk volna a világűrt.

Egyáltalán, hány olyan embert ismertek, aki valóban a saját útján jár? Miért olyan nehéz ez? Kicsit olyan mintha az egész világ, az emberek, az események mind szövetkeztek volna, egy cél érdekében. Hogy eltérítsenek az utadról. Reggel felébredsz, és mi történik? Egész estig jönnek az elintézendő feladatok, a váratlan események, a (számodra) negatív történések és hopp, este azt veszed észre, hogy ismét csak azzal nem haladtál, ami valóban fontos.

Ahogy telnek az évek, ki emlékszik már mi volt akkor régen, az a fontos feladat. Elveszett. Hacsak…

Nagy erő kell, ahhoz hogy az úton maradj. Mert tényleg mindenki mindent meg fog próbálni, hogy eltérítsen. Újra meg kell tanulnod álmodozni. És különbséget kell tudnod tenni, a FONTOS és a SÜRGŐS között. A fontos vezet önmagadhoz, ne válaszd a másik utat.

A másik úton járva csak az elszalasztott lehetőségek, és a fásultság lesz a részed. Mert bizony, minden pillanatban tisztában vagy azzal, hogy nem ott vagy és nem azt csinálod, ahol a helyed lenne. Legfeljebb nem veszed észre a jelzést, mert közbejön valami „sürgős”. Mindig.

És akkor megbuktál! Egyes. Talán legközelebb…

Joy

Written by Szűcs Andi

A kezdetektől fogva természetgyógyászként dolgozom, de akkor még kineziológiával, EFT-vel segítettem a hozzám fordulóknak. Kb. 5 éve foglalkozom biorezonanciás állapotfelméréssel, és táplálkozási tanácsadással, anyagcsere típusú diétákkal. Több ezer ember szervezetébe volt alkalmam bekukkantani, sok-sok látványos javulásnak voltam szemtanúja, és van pár baba is aki egy-egy diéta, méregtelenítés után örvendeztette meg (leendő) szüleit. Folyamatosan képzem magam, mert a szervezetünk egy nagyon bonyolult rendszer, bonyolult összefüggésekkel. Szerencsésnek tartom magam, mert a hobbim a munkám is.

Tags: ,

6 hozzászólás to " Miért tévedünk el? "

  1. Izsó Ildikó szerint:

    Tisztelt Joy!
    Úgy érzem tudom milyen munka lenne fontos,nem törödve hogy sürgős nem csinálok olyat ami nem én vagyok.Mikor kapom meg ami fontos?
    Üdv
    Ildi

    • Joy szerint:

      Kedves Ildikó,
      Onnan tudod, hogy jó úton jársz-e, hogy jól érzed magad a bőrödben, boldog vagy, és ott van a tudat, hogy jó helyen vagy. Ha így van, mindent megkapsz, ami számodra fontos. De természetesen tenned is kell érte.

  2. Magdi szerint:

    Kedves Joy!

    Eddig csak olvasgattalak, de még nem reagáltam írásaidra. MOST MUSZÁJ VOLT!

    Egy sportbaleset folytán kényszerpihenőn vagyok (a hozzászólást is csak egy kézzel tudom lepötyögni). Több így az időm most. S tudod mi történt? Ahelyett, hogy kiszolgáltatottnak, tehetetlennek érezném magam a sérüléseim miatt, kiegyensúlyozottabb, talán még boldogabb is vagyok. Egyfelől azért, mert az egészet próbálom kreatívan megközelíteni: hogyan lehet egy kézzel olyan dolgokat megoldani, amihez két kéz kell, illetve a balt használva (jobbkezes vagyok, de pont az tört el), illetve hogyan lehet a tárgyakat másképp és másra használni, mint az eredeti rendeltetése – jobb híján, mivel másként nem tudom leküzdeni a napi akadályokat kezdve az öltözködéstől a vásárlásig stb. És pont ezért vagyok boldogabb. Mert én eredetileg egy kreatív ember vagyok, aki most használhatja végre ezt a tulajdonságát, azaz önmaga lehet (kár, hogy ilyen áron). És itt kapcsolódik a helyzetem a te gondolataidhoz: rá kellett döbbennem, hogy eddigi fásultságom oka az volt, hogy ELTÉVEDTEM! Nagyon. Egy olyan munkát végzek hosszú évek óta, amelynek semmi köze a kreativitásomhoz; favágó, lélekölő munka. Azt hiszem, jelen helyzetem – még ha látszólag kellemetlen is – lehetőséget ad a lelki fejlődésre s arra, hogy VISSZATALÁLJAK AZ ÉN UTAMRA.
    Köszönöm a bejegyzést! Pont jókor jött…

    • Joy szerint:

      Igen, a nehézségek sokszor csak ébresztők, hogy figyelj oda. Szuper, hogy észrevetted az üzenetet. Így már van lehetőséged változtatni, mert tudod mi hiányzik. Sok sikert hozzá, és jobbulást (vagy kreatív kísérletezést addig is:)

  3. nojomi szerint:

    Kedves Joy!

    Hogyan jöhetnék rá, hogy mi az utam, ha eddig még nem sikerült rájönnöm???

Te mit gondolsz?

Copyright © 2009 Teljesség Forrása. All rights reserved.
Designed by Theme Junkie. Powered by WordPress.