You are here: Home // Siker // Miért jutottunk idáig?

Miért jutottunk idáig?

Ha már az ország sikertrénere lettem, akkor írok pár gondolatot erről az országról. Illetve nem is maga az ország a lényeg, hanem a benne elő nép. Mi az oka annak, hogy az elmúlt 100-150 évben (de valószínűleg már régebb óta) folyamatosan egyre lejjebb és lejjebb csúszunk egy képzeletbeli „ranglétrán”? Volt idő mikor Európa meghatározó nemzete voltunk. Volt idő mikor katonailag, volt amikor kulturálisan, volt mikor gazdaságilag. Még olyan is volt, hogy mindhárom területen kitűntünk…

Mi az az alapvető dolog, ami miatt mi Európa élvonalából lecsúsztunk a sereghajtók közé? Ez nem csak történelmi távlatokban igaz, hanem az elmúlt huszonpár évre is. A rendszerváltó országok éllovasai voltunk. Mondhatni mi indítottuk el az egész folyamatot. Jelentős részünk volt a Német újraegyesítésben. De két évtized kemény, fáradságos munkájával elértük, hogy Albániánál azért még jobbak vagyunk!

Lehet siránkozni, hogy mennyi területet vesztettünk trianoni békeszerződés miatt, de nem ez a veszteség áll a problémák gyökerénél. Nagy veszteség volt nekünk, de ez akkor sem ok, hanem okozat. Az ok amiért a folyamatos lecsúszás állapotában vagyunk az, hogy a magyarságnak nincs célja! Ha létezik is valami célhoz hasonló dolog nálunk, akkor az nem közismert vagy nem egységesen elfogadott vagy pedig nem valódi cél. A cél az valami olyasmi, ami a „Miért léteznek a Magyarok egyáltalán?” típusú kérdésre egyértelmű választ ad. A Forrásnak minden általa létrehozottal kapcsolatban határozott terve volt. Azok akik ismerik ezt a célt és aszerint élnek, azok felemelkednek. Akik a céljukat elfelejtik vagy szándékosan ellene tesznek, azok kitörölődnek a Teremtés művéből…

Bármely egyén vagy szervezet (család, cég, nép) cél nélkül elsorvad. Egy megnyilvánult ámbár kaotikus világegyetemben élünk. Egy ilyen rendszerben önmagától minden folyamat a legnagyobb entrópia irányába halad. Az egyetlen, ami ezen entrópia ellen hat az az akarat. Az akarat pedig csak a célokból/célokért keletkezik. Eltekintve ezen spirituális törvényszerűség részletes kifejtésétől, indoklásától (több 10 oldalt venne igénybe) nézzünk szét a világban és tapasztalati úton is meg tudunk arról győződni, hogy minél „erősebb” célja van valakinek, annál jobban megy az élete. Ennek a másik véglete is megfigyelhető. Aki valódi célok nélkül éli az életét, az meg sem áll a gödör aljáig!

Elég ha megnézünk olyan népeket (pl: Kína, Izrael), ahol megszokott dolog nagyon hosszútávra tervezni. A „Kelta Tigris” jelenség is a céltudatos és célkövető gazdaságpolitikának volt köszönhető Írországban. De az újra megtalált céltudatosságra jó példa az is, ahogy Izlandon kijöttek a 2008-as válságból és valódi demokráciává alakították át az országot.

Minél hosszabb távra tudsz tervezni (vagyis minél magasabbra raktad a lécet a célok területén), annál sikeresebb lesz az életed. Ennek fényében talán meglepő, de a magyarok többségének a tervezési spektruma maximum 3 hónap. Nem véletlenül vagyunk állandóan kesergő, siránkozó nép. Ennyi előrelátással, tervezéssel még lekövetni is nehéz az eseményeket, nemhogy elébük menni. Pedig ez a siker egyik záloga. Felkészültnek lenni és lehetőleg irányítani az eseményeket!

Ezért van az, hogy friss ügyfeleimmel csináltatok tervet a családjuk számára a következő 150 évre. Eleinte látom a szemekben a ki nem mondott kérdést: „Meg vagy te húzatva? Nem is fogok addig élni!”

Pedig pont ez a lényeg! Ki kell lépni az önös világnézetből. Olyan célokat kell találni, amik túlmutatnak a saját személyes létünkön. Eleinte ez nem egyszerű, de ahogy jár rajta az ember agya egyre természetesebb lesz a dolog. Elkezd nemcsak egyénekben, hanem családban/dinasztiában gondolkodni. Eltűnik a halál, mint korlátozó tényező és a fantázia végre szabadon szárnyalhat.

Ha tudsz és mersz is ilyen távlatokban gondolkozni, akkor minden (de tényleg minden) elérhetővé válik. Gondos tervezéssel és megfelelő időt hagyva nincs elérhetetlen cél. Lehet, hogy neked csak egy panellakás jutott, de a dédunokád már egy bolygó kormányzója lehet. A kis forgácsoló üzemedet világszinten jelentős kibernetikai multivá fejlesztheted 1-2 generáció alatt.

Persze ehhez az egyedi látásmódodat is tovább kell adnod a gyerekeidnek. Ha tényleg kitartó vagy és a siker áradása közben sem térsz el a céljaidtól, akkor a jó példa miatt nem lesz nehéz dolgod. A gyerekek őszintén vágynak arra, hogy követhessék szüleik példáját. De ehhez jó példával kell elöl járnod!

Ahhoz, hogy példakép legyél a gyerekeid/unokáid előtt kevés az, hogy minden reggel pontosan érkezel a munkahelyedre és délutánig robotolsz a cégedért. Ők egy hősre vágynak és nem egy mártírra!

A rengeteg munka a régi, megszűnőben lévő paradigma része. A magyar nyelv nagyon kifejező. „Annyit dolgoztam, mint egy állat”. Világosan kifejezi, hogy a rengeteget dolgozni, ész nélkül az állati minőség. Erre pedig egy ember sem lehet büszke…

Az új paradigma a minőségről fog szólni. A minőségről, amire te is és az utódaid büszkék tudnak lenni.

Ugyanígy állati minőség a ravaszság is. Az a ravaszság, amire mi magyarok annyira büszkék tudunk lenni. Az emberi minőség ezen a téren a bölcsesség. Ez az amit erősítenünk kéne. Ez az aminek a fejlesztésére figyelmet kéne fordítani.

Számtalanszor el szoktam mondani: „Ahová figyelem irányul, oda energia áramlik. Ahová energia áramlik, ott a neki megfelelő hatás létrejön”.

Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ezért súrolják a hazaárulás fogalmát a legtöbb „nemzeti érzelmű” zenekar dalszövegei, témái. Tudom nem leszek népszerű emiatt, de azért kifejtem kicsit részletesebben…

Előrebocsátom, hogy nem gondolom azt, hogy ezen „hazaárulás” mögött szándékosság rejlik. Szimpla tudatlanságból teszik amit tesznek. Mennek az események sodrásával és nem gondolnak bele a következményekbe, nem tervezik meg a munkájuk hatását. Amelyik ezt megtenné az olyat alkotna, hogy még évszázadok múlva is emlékeznének rá…

Tudni kell, hogy a zene és az ének a legősibb mágiaformák közé tartoznak. A közös éneklés révén pedig még a teljesen laikus emberek is olyan hatást tudnak létrehozni, amiről egyébként nem is álmodhatnának. (Ezért énekelnek a templomi szertartások során a hívek 🙂 ). Ritka kivételtől eltekintve ezek a „nemzeti érzelmű” dalok tele vannak keserűséggel, panaszkodással és az elveszett dolgok siratásával. Ezeket a koncerteken több száz, több ezer ember énekli együtt.

Hová irányul a figyelem? A veszteségre, a kudarcra. az elveszett dicső múltra. Ebbe fog áramlani az energia is. A nemzet szintjén folyamatosan létrejövő hatások pedig a veszteség, kudarc, elveszett dicsőség. Tehát ezek a dalok nem csinálnak mást, mint belerögzítenek minket egy vesztes szerepkörbe. Ennek az eredményét látjuk magunk körül…

Remélem lesz olyan zenekar, aki mer ezen változtatni. Aki nemcsak a népszerű „sírva vigad” témát cifrázza. Olyan zenekar, aki az élére mer állni a magyar nép felemelkedésének zenei vonalon.

Át kell értékelni a látásmódunkat. Csak a cél számít és a hozzá vezető út. Minden ami eddig volt, csak ennek a fényében vizsgálandó. Mindenki hoz rossz döntéseket és mindenki hibázik, mert emberek vagyunk és nem istenek. De a hibákból tanulni kell. Leszűrni a megfelelő következtetéseket, hogy ne kövessük el őket még egyszer és továbblépni a célunk felé. De a figyelmünk mindig a célon legyen!

Ha nem tudjuk mi a célunk, akkor gyorsan találni kell egyet, mert cél nélkül szétforgácsoljuk az energiánkat.

Segítsetek! Mi a magyarság célja?

 

Elric Freeman
www.teljessegforrasa.hu

Written by Elric Freeman

A siker nem a kevesek kiváltsága, még ha sokszor úgy is tűnik. Tanulható, és én azt tűztem ki célomul, hogy minél több embernek segítsek a cikkeim, tanfolyamaim, személyes konzultációk által.

Tags: , , , , , ,

12 hozzászólás to " Miért jutottunk idáig? "

  1. Csilla szerint:

    Nagyon tetszett a cikk és sajnos rendkívül időszerű. Magam is csodálkoztam, amikor Szlovákiában és Lengyelországban utazgattam, hogy milyen jól néz ki minden. Ezek az országok a nyomor szélén voltak a szocializmusban, Mo-hoz képest legalábbis.

    Sajnálatos, hogy a zene erejét a negatív életérzések és kesergések megerősítésére használják, ami alól nem kivétel (tudom nem leszek népszerű) a nemzeti Himnusz sem.

    A magyarság kiemelkedő a tehetség, a szellemi tőke, a spiritualitás mélységeiben. A történelem során sokszor az embereknek el kellett menekülniük innen, hogy valamit alkotni tudjanak. A magyarságnak éppen a magyarok a legnagyobb ellenségeik, főleg azok, akik a hamis identitáson alapuló “magyarságot” hangoztatják (miközben általában jól leisszák magukat…).

    Szerencsére vannak olyan mozgalmak, melyek az eredeti értékekre épülnek és egy pozitívabb szemléletmódot támogatnak.

    • Elric Freeman szerint:

      Csilla: Nagyon igazad van. Kb egy éve akartam csinálni egy többrészes kerekasztal beszélgetéses TV műsort, aminek a címe “Spirituális bűnök” lett volna. Ennek egyik első adásában pont a nemzetünk himnuszairól lett volna szó.

      Észre kell venni, hogy nemcsak a mostani, hanem az ez előtti himnuszaink is leépítik a magyarságot. Nem lehet véletlen, hogy sorozatban mindegyik ilyen. Ki kéne végre lépni ebből a lehúzó spirálból!

  2. Csilla szerint:

    Már vagy 20 éve én is ugyanezt mondom, hangoztatom, de süket fülekre talált.. és azt akarták éreztetni velem, hogy ÉN nem vagyok normális, nem látok reálisan!… pedig szerintem igenis úgy láttam régebben is és most is a dolgokat!… Nem kéne már hagynunk, hogy mindig mások tüzzék ki számunkara a célt, és hogy másokat kelljen követnünk… magunkra kéne végre találni, megtudni, megismerni magyarságunk lényegét, és egy erős önhatalommal rendelkező stabil országot -a sajátunkat- kéne végre megszülni! Nem kéne elhinnünk, hogy mi gyengék és vesztesek vagyunk!..és nem kéne hagyni, hogy széthúzást szitsanak köztünk más érdekhatalmak!
    Nagyon remélem, hogy hamarosan eljön a váltás ideje, és jó irányban fogunk váltani, változtatni (tudom hogy ez nem 1 nap alatt fog tudni megvalósulni, de ha teszünk érte, megvalósulhat- csak el kéne kezdeni!)

  3. Gyulai Péter szerint:

    A magyarságnak évszázadok óta ugyan az a célja, amitől persze mind egyre távolabb kerülünk.
    A magyar őrző, védő nép és feladata a Föld bolygó és azon belül a Kárpát-medence védelme, fejlesztése, jobbá tétele.
    Ettől a feladattól nagyjából a XVI. század óta mind, egyre nagyobb mértékben térünk el, térítenek el minket a lehetséges minden módszerrel.
    Nyugati oktatási rendszer, nyugati mintákat szajkózó média, tv, rádió, filmek, sorozatok.
    A magyarságnak a célja/küldetése változatlan tehát. A gond az, hogy az elmúlt évszázadok eredményeképpen nincs tevékeny magyarság, csak magyar állampolgárok és ez óriási különbség.

    • Elric Freeman szerint:

      Szerencsére már egyre többen ébredeznek és tevékenykednek a föld (és ezzel a Föld) megőrzéséért. Rengeteg jó kezdeményezés van, csak nem hallatnak magukról és ezért nem jut be az emberek tudatába.

      A nemes céloknak, tevékenységeknek is kell a jó marketing, hogy a többi ember észrevegye őket. Kell, hogy a tennivágyók tudjanak erről és ne érezzék egyedül magukat.

  4. Balogh Péter szerint:

    Nagyon fontos téma – életbevágó.. – s pozitív a hozzáállás, köszönjük!
    DE le kell szögezni, hogy pont arról van szó, hogy a magyarságot egy öngyarmatosító rendszerbe szorították az elmúlt időszakban, ami a módszerváltás óta kiteljesedett. Ennek az eredménye a jelenlegi helyzet.
    Ebben a rendszerben az ország népe munkaidőben azon dolgozik, hogy hogy tegye lehetetlenné az ország életét.
    Amíg ezzel nem szembesülnek az emberek, addig félresiklik az akarat.
    Egy sikerorientációs tanításnak ez kell legyen az első fejezete.
    Nagyon fontos, hogy ebben egyetértsünk. Kíváncsi vagyok a véleményetekre (különösen a szerzőjére!-)
    Tiszt.,BP.

    • Elric Freeman szerint:

      Péter: Létre lehetne hozni kis közösségeket, csoportokat, ahol a tennivágyó emberek meg tudnák osztani egymással a gondolataikat és összefogva tudnának eleinte a saját (később országos szinten) környezetükön dolgozni.

      Voltak már hasonló kezdeményezések, de azok (tudtommal) mindig valami politikai célért jöttek létre. Ott pedig elsődleges a politika és csak másodlagos a jobbítás…

      Én a magam részéről nem kívánok foglalkozni politikával, engem csak a jobbítás érdekel. Elkezdek ezen dolgozni, de mindenképp számítok a ti segítségetekre is. Az alapok letételénél fontos a közös nevező, a közös cél és ütemterv meghatározása, hogy az energiánk koherens maradjon…

  5. Fodorné Erika szerint:

    A kezdeményezést teljes tudásommal támogatom,egyetértek a leírtakkal és szívesen részt vállalnék a feladatokból,természetesen díjtalanul.A földet az unokáinktól kaptuk bérbe,ezért jobban kellene a céljainkat megvalósítani,mint eddig bármikor.
    Üdv.:Erika

    • Elric Freeman szerint:

      Azon gondolkozom, hogy ezt a találkozót időzíthetnénk a Szerelem ünnepére (május 1). Helyszínnek jó lehet a Vajdahunyad vár és a műjégpálya közötti kis rét/tisztás. Hozunk pokrócokat és leülünk beszélni a célokról. A végén, ha van kedvetek hozzá csinálhatunk egy egység meditációt is.

      Mit szóltok?

  6. Elric Freeman szerint:

    Legyen a találkozó május 1.-én 12 órakor a Vajdahunyad vár, a műjégpálya és a Kós Károly sétány által határolt kis tisztáson. Itt elvileg nem lesz más rendezvény. Hozzatok pokrócokat, innivalót és leülünk a fűbe.

    Ha láttok egy beszélgető, irka-firkáló csoportot, akkor gyertek oda nyugodtan, mert azok mi vagyunk. Nagy eső esetén beülünk valahová a közelbe, de ezt a helyiekre bízom (szóval eső esetén ne késsetek 🙂 ). Mivel van miről beszélgetni ezért gondolom 1-2 órát biztos ott leszünk…

Te mit gondolsz?

Copyright © 2009 Teljesség Forrása. All rights reserved.
Designed by Theme Junkie. Powered by WordPress.