You are here: Home // Gondolkodj! // Unotrodox válságkezelés

Unotrodox válságkezelés

Sok bírálat éri kormányunk válságkezelő megoldásait. Én nem a konkrét intézkedésekről akarok véleményt mondani, hanem a mögöttük álló rendező elvről…

Nagyon fontos azt tudni, hogy hogyan kerültünk ebbe a slamasztikába. Lehet persze maszatolni, szépítgetni a dolgokat, de az nem az én stílusom. A probléma gyökere az, hogy többet szerettünk volna költeni, mint amit már megkerestünk. A vágyaink és az eredményeink közti különbséget pedig hitelből pótoltuk ki. Nem foglalkoztunk azzal, hogy a hitel plusz pénzbe (és ezáltal plusz munkába) fog kerülni.

Nyújtózkodtunk ameddig tudtunk és közben elvártuk, hogy a takarónk is velünk nyúljon. Most pedig értetlenül nézzük, hogy valamilyen természeti csoda folytán a takarónk nem nőtt meg magától.

A habzsi-dőzsi után most kihozták a számlát és döbbenten vesszük észre, hogy nemcsak összébb kell húznunk magunkat, hanem még több munkát kell végeznünk, ha le akarjuk nullázni az adósságunkat.

Egyéni/családi szinten ez azt jelenti, hogy meghúzzuk a nadrágszíjat és apu/anyu keres magának másod(harmad)állást. Ez persze csak egy ideig tud működni. Ha túl nagy az adósság (pl lakáshitel), akkor sokszor nem tudnak annyit túlórázni, hogy lépést tartsanak az adósságállomány növekedésével. Ekkor még megoldás lehet, ha a családtagok továbbképzik magukat olyan területen, ahol lényegesen nagyobbak a fizetések. Például egy segédmunkás elmegy CNC forgácsoló szakmát tanulni és így a 80ezres nettóját 1 év alatt fel tudja tornázni 150-200ezerre. Illetve megoldás még, ha az egyik családtag külföldön vállal munkát…

Évezredek óta ismert a törvény, hogy „amint lent úgy fent és amint fent úgy lent is”. Ismerjük, de mégis a család és az állam viszonylatában nem alkalmazzuk. Valamiért azt gondoljuk, hogy egy nagy cégre vagy az államra más törvényszerűségek vonatkoznak, mint egy családra. Pedig nem, csak a megfelelő analógiákat kell megtalálni…

Állami szinten a nadrágszíj meghúzását hívják megszorító csomagnak, karcsúsításnak, áramvonalasításnak, stb. A plusz bevétel keresést pedig a gazdaság kifehérítésének, illetve munkahely teremtésnek. (Ugye senki nem hitte, hogy azért fontos a munkahelyteremtés az államnak, hogy Kovács Józsinak legyen jó munkahelye. Ez a játék a pozitív cashflow eléréséről szól…)

Az állam vonatkozásában a külföldi munkavállalás azt jelenti, hogy az itthon termelt termékeket/szolgáltatásokat külföldön értékesítik a legtöbbet fizető partnernek. Ez a termék vagy szolgáltatás szinte bármi lehet, amire igény van. Rhodesia és Nepál például prímán megél zsoldoskatonák „előállításából”. Igaz, ők évtizedeket töltöttek „márkaépítéssel”.

Az ilyesfajta márkaépítéssel már rég el kellett volna kezdenünk foglalkozni (állami szinten és külföldön is). Meg kellett volna határozni, hogy a „Magyar”, mint márka mit jelent pontosan. A „Német” még mindig a precízt és megbízhatót jelenti mindenhol. A „Kínai” pedig az olcsót. Ma a „Magyar”, mint márkanév semmi különös jelentést nem hordoz külföldön. Volt amikor ez máshogy volt, de azt néhány évtized szocializmus és pár év vadkapitalizmus sikeresen lerombolta.

Visszatérve az eredeti témához: Egy biztos! Semmilyen csapdából nem lehet azon a módon kijönni, mint ahogy belekerültünk. Ha valaki nem kívánt terhességbe esett, akkor nem megoldás, ha még egyszer szeretkeznek vele egy jót. Kellemesnek kellemes persze, de a probléma szempontjából nem visz előre.

A lőtt sebre nem megoldás, ha a doktor belelő még párat a sérültbe. Mint ahogy a herefájást sem tökön rúgással gyógyítják. 🙂

Ugyanígy egy hitelválságból sem lehet kikeveredni újabb hitelek felvételével! Ezért nincs értelme semmilyen „ortodox” válságkezelésnek. Az ortodox módszerektől való eltérés önmagában persze nem jelent garantált sikert. Nem jelenti azt, hogy a jó úton járunk. Pusztán annyit jelent, hogy nem a biztos rossz utat választjuk. Ahogy a csúcsra is több út vezet, úgy a szakadék alját is több módon lehet elérni. 🙂 Amit én becsülök, az a próbálkozás ténye. Ha valaki mer új dolgokat kipróbálni és nem csak birkaként beáll a sorba és a többiekkel együtt béget a vágóhíd felé…

Persze vannak, akiknek elemi érdeke, hogy az emberek ne legyenek tisztában a gazdaság valódi működésével. (Látom már, hogy Igorék nemsokára ismét meglátogatnak) Vannak, akik kiválóan megélnek abból, hogy az átlag embereknek (sőt, az átlag közgazdásznak) sincs halványlila fogalma sem a gazdaság valódi működéséről.

Mi két dolgot tehetünk. Az egyik, hogy tanulunk az elkövetett hibáinkból és nem vagyunk restek új utakat keresni (valamint ezt a tudásunkat továbbadjuk a következő generációnak). A másik, hogy többet használjuk a józan eszünket és nem dőlünk be a csábító szirénhangoknak. Amikor elhúzzák előttünk az édes marketing madzagot, akkor nem csak az azonnali eredményekre koncentrálunk, hanem kiszámoljuk a lehetséges következményeket is. Ha csak ennyit sikerül megtennünk, akkor lassan, de biztosan a gazdagodás útjára lépünk.

Elric Freeman

www.teljessegforrasa.hu

Written by Elric Freeman

A siker nem a kevesek kiváltsága, még ha sokszor úgy is tűnik. Tanulható, és én azt tűztem ki célomul, hogy minél több embernek segítsek a cikkeim, tanfolyamaim, személyes konzultációk által.

Tags: , ,

2 hozzászólás to " Unotrodox válságkezelés "

  1. Gilicz István szerint:

    Ma megint 140.000,- Ft-ot adtam fel netbankon a “vállalkozásbarát” kormánynak. Szép lassan “kicsinálnak”! Leányomat Bécsbe menekítettem ki, Ő ott van otthon, már egy éve. Német nyelvtanárként végzett, de ide nem kellett ezeknek! A dilettantizmus magasiskolája, ami itt folyik!!!

  2. Elric Freeman szerint:

    István: A hagyományos válságkezelés nem megoldás ez kiderült már az USA-ban is és Európában is. Mindenképp új utat/utakat kell keresni, ha esélyt akarunk a gyerekeinknek…

    Én a magam részéről egy szóval nem mondtam, hogy tökéletes amit a kormány csinál, de értékelem, hogy mer más úton járni. Értékelem, hogy a biztos rossz helyett mer új dolgokat kipróbálni.

    Az útkeresés viszont sok eltévedéssel is jár. A politikai rendszerünk felépítéséből fakadóan a kormányok (bármelyik kormány) mindig “más farkával hadonászik a csalánosban” és ezért a jelenlegi rendszer szerint nem is lehet elszámoltatni őket.

    Ez az útkeresés, a számukra tét nélküli hadonászás “fáj” neked is és nekem is. Azt viszont remélem, hogy lesz eredénye, mert ami a hagyományos válságkezelés útján várna ránk, azt nem kívánom még az ellemségemnek sem…

Te mit gondolsz?

Copyright © 2009 Teljesség Forrása. All rights reserved.
Designed by Theme Junkie. Powered by WordPress.